A Bethlen Gábor Alap Határtalanul! programja tette lehetővé, hogy szeptember 12- 17. között együtt dolgozhassanak Budapesten és felkészüljenek az október 23-i megemlékezésre a Plugor Sándor Művészeti Líceum színészosztályainak és a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium és Kollégium dráma- és médiatagozatos diákjai. A program elsődleges célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, a személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése által, amely a közel 90 fiatal számára leginkább a szakmai tapasztalatcserén, a közös műhelyfoglalkozásokon és próbákon teljesedik ki. A közösen eltöltött öt nap célja abba az interaktív kutató- és alkotómunkába összpontosul, amely a diákokkal közösen, a művészet eszközeivel arra keresi a választ, hogy mit jelentenek ma az október 23-i események a tizenhat-tizennyolc éves fiatalok számára.  A projektet Benyhe Bernát és Illési Luca budapesti, valamint Fazakas Misi és Mucha Oszkár sepsiszentgyörgyi szakemberek irányítják. A szakmai programok mellett, a diákok részt vesznek különböző megemlékezéseken, kulturális programokon valamint kirándulással egybekötött városlátogatáson is. A sepsiszentgyörgyi csapat Budapesten felkeresi a jelentős, október 23-i eseményekhez kapcsolódó emlékhelyeket, meglátogatja az Országházat, a Sziklakorház Atombunker Múzeumot illetve a Terror Házát is, de a kulturális programok között szerepel filmnézés a Puskin Moziban és egy nyílt színházi próbán való résztvétel is. A Határtalanul! program második részére október első felében kerül sor, amikor a budapesti diákok látogatnak el Sepsiszentgyörgyre, folytatva az október 23-i eseményekre való felkészülést, a közös tréningezést és szakmai tapasztalatcserét. A két intézmény kapcsolata tizenkét évre nyúlik vissza, amely időszak alatt számos együttműködés és Határtalanul! program valósult meg. A sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban 21 éve működik Románia legelső magyar nyelvű, akkreditált drámatagozata, amely a következő tanévtől egy újabb kilencedikes színészosztályt indít. A felvételire májusban kerül sor, de már most elkezdődnek a rendszeres felkészítők. Legközelebb október 9-én 15 órakor a Visky Árpád drámateremben ismerkedhetnek meg az érdeklődők a tagozattal és a szaktantárgyakkal.

Az Osonó Színházműhely a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolával közösen a múlt héten két tábort is tartott: hatodik alkalommal került megszervezésre az Interetnikai drámatábor, illetve kísérleti jelleggel most indult el útjára a Színházi Tábor. A pozitív visszajelzéseknek köszönhetően, mindkét tábor megrendezésre kerül jövőre is. Az Interetnikai drámatáborban  tizennyolc román és magyar fiatal vett részt Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Csíkszeredából, Galacról, Sepsiszentgyörgyről és Kovászna megye más településeiről. A sepsikőröspataki Virágos Csárda Panzióban megtartott tábor célja annak a lehetőségnek a megteremtése volt, amelyben a dráma- és csapatjátékok, személyiségfejlesztő és önismereti gyakorlatok segítségével, a két nemzet fiataljai közelebb kerültek egymáshoz, megismerhették egymást és felfedezhették a közös alkotás örömét. A színház, mint forma nagyszerű eszköznek bizonyult az előítéletek leküzdésére, az egymás elfogadására és a közös kapcsolódási pontok megtalálására. Az Osonó vezetője, Fazakas Misi rendező, és Iustinian Turcu, a szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház UNITER díjas színésze által vezetett foglalkozások nagy hangsúlyt fektettek a csapatépítésre, az önismereti- és személyiségfejlesztő gyakorlatokra, drámajátékokra, beszédkészség-fejlesztő feladatokra és az alap-színházképzésre. Szintén Sepsikőröspatakon zajlott a Színházi Tábor, amelynek műhelyfoglalkozásait Mucha Oszkár, az Osonó Színházműhely színésze vezette. A tábor egy intenzív szakmai együttlét volt, egész napot kitöltő, összesen nyolc óra műhelyfoglalkozással, amely még kiegészült a csoportos alkotói tevékenységgel, így a hét főből álló szakmai csoport elmélyülhetett a színészmesterség és a Színház világában. A színházi gyakorlatok, a keresés és a kísérletezés igazi közösséggé kovácsolta mindkét tábor résztvevőit. A műhelyfoglalkozások mellett, a nap a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indult, este pedig a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok. Mindezek mellett sok beszélgetésre került sor, így a résztvevők tudomást szerezhettek egymás kultúrájáról, gondolkodás módjáról, és megoszthatták az életükben jelen lévő problémákat, amelyek nem a nemzetiségi hovatartozásból, hanem az életkori sajátosságokból, illetve az ország helyzete miatt kialakult, a felnövekvőben lévő generáció jövőképtelenségéből fakadnak. Az Interetnikai illetve a Színházi Tábor hangulatát az alábbi résztvevői visszajelzések tükrözik: Szilágyi Orsolya: “Az Osonó utat mutatott gátlásaim leküzdéséhez, hogy mi is az igazi színház, hogyan alakul és teljesedik ki, egyszerre perzsel és ragad magával a valóság értékeibe. Most már tudom, melyik az ösvény, amelyet érdemes követni, ahol szavak nélkül is önmagad lehetsz.” Baló Nonó: “Számomra ez a tábor megtestesített egy olyan érzést, amit talán életemben először éreztem ilyen intenzíven. A tudat, hogy a táborozók közé tartoztam, hogy ebbe a közösségbe befogadtak, nyújtott egy megfogalmazhatatlan érzést. Önmagam lehettem bármikor, bárkivel, és nagyon rövid idő alatt építettük fel egymás között a bizalmat, magabiztosan tudtam kiállni a foglalkozásokon, illetve azokon kívül.” Csürös Beáta: „Az eddigi legjobb tábor volt, amin részt vettem. Egyszerre tanultam és szórakoztam. Barátokat szereztem buliztam és betekintést nyertem a színházba. Ami a legfontosabb, hogy közelebb kerültem ahhoz, hogy ne féljek a saját hangomtól és gondolataimtól.” Simon Örs: „Ez a tábor feledhetetlen! Ez az öt nap egy pillanat alatt eltelt, mégis ahogy visszagondolok rá, olyan volt számomra mint egy másik élet. Betekintést nyerhettem egy olyan életbe, ami eddig távol állt tőlem és ami most nagyon megragadott!” Fazakas Barbara: „Ebben a táborban olyasmiket kaptam, amit eddig sehol máshol. Rájöttem arra, hogy bennem is van empátia és energia. Soha sem gondoltam volna, hogy létezik olyan színház is, amiben nem csak álarcokkal dolgozunk, hanem egy karakter által önmagunkat mutatjuk meg és igazából a saját lelkünkkel dolgozunk. Sosem gondoltam volna, hogy egy színésznek ilyen fontos az, hogy ismerje önmagát.” Ionescu Andrea: „Nagyon tartalmas és izgalmas volt a tábor. Mintha a napok hosszabbak lettek volna, annyi mindent tudtunk csinálni.”

Az Osonó Színházműhely a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolával közösen hozta létre azt a színházi és önismereti tábort, amely negyedik állomása volt az egy éve tartó csoportvezetők és pedagógusok számára szervezett képzésnek. A Kovászna, Hargita és Brassó megyékből érkezett 16 résztvevő augusztus 24. és 28. között vett részt a sepsikőröspataki Virágcsárda Panzióban megrendezett táborban. A Prezsmer Boglárka drámapedagógus valamint az Osonó két tagja - Fazakas Misi és Mucha Oszkár – által vezetett foglalkozások nagy hangsúly fektettek a csapatépítésre, az önismereti- és személyiségfejlesztő gyakorlatokra, drámajátékokra, beszédkészség-fejlesztő feladatokra és az alap-színházképzésre, azzal a céllal, hogy a résztvevők gyarapíthassák eszköztárukat, valamint a gyakorlatokat felhasználják a jövőbeli rendezői munkájukban, tanítási módszerükben, osztályfőnöki vagy csoportvezetői tevékenységükben. A színházi gyakorlatokba való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés újabb impulzusokat adott a résztvevők számára a szakmai tevékenységük átgondolására és hatékonyságára. A műhelyfoglalkozások mellett, az intenzív tábor minden reggel a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indult, este pedig a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok. Mindezek mellett beszélgetésekre is sor került, így a résztvevők egymástól értesülhettek a saját munkaterületükön felmerülő sajátos nehézségekről és problémákról, ugyanakkor az egyéni módszerek és felelősségek adta megoldási lehetőségekről is.  A képzésén túl, a tábor célja egy olyan helyzet megteremtése volt, amely által a pedagógusok feltöltődve kezdhetik el az új tanévet. Az augusztus 24- 28. között zajló drámatábor hangulatát az alábbi résztvevői visszajelzések tükrözik: Varga Zsuzsa, Sepsiszentgyörgy: „A tábor az a hely és alkalom, ahol sürítve tapasztalod meg emberi mivoltodnak nagyon sok megnyilvánulását. A mély pillanatok, a sok önfeledt nevetés és tudásszerzés kerek egészet alkotnak. Bennem még mindig visszhangzik egy mondat, amely ott elhangzott: A szeretet a legnagyobb rendező erő!” Ambrus Zsuzsanna, Sepsiszentgyörgy: „Önmagam felfedezésében sokat segít a tábor, különböző szerepeket ölthetek magamra egy biztonságos környezetben, ahol el tudok vonatkoztatni a hétköznapi élet elvárásaitól. Felüdülés, fejlődés, együtt gondolkodás, alkotás, kaland , móka és hatalmas élmény!” Dénes Tünde, Árkos: „A táborban egy mágikus tér alakult ki, ahol az a csoda történt meg hogy leg-jobbik önmagunkká válhattunk. Ragályos volt az őszinteség, nevetés-sírás, egymásra figyelés, játékkedv, önmagunk és mások megismerése.” Fehér Izabella, Székelyudvarhely: „Azért jók ezek az alkalmak, mert rengeteget tanulhatok magamról és másokról egyaránt. Lehetőségem van folyamatosan kitolni a határaimat, megugrani korlátaimat, kilépni a komfortzónámból és mindezt biztonságos, támogató környezetben tehetem meg. Minőségi emberi kapcsolatok születnek és ezáltal kölcsönösen tudunk töltekezni, építeni egymást!” Fekete Magda, Négyfalu: „Számomra ez a tábor a csendes elvonulás szigete. Az elmélyülés és a reflektálás ideje. Az önmagam felé való háborítatlan közeledés, az önfelfedezés, a belső épülés időszaka, maga a tömény töltekezés egy kényszermentes, védett közegben. Itt születik meg egy olyan énem, ami a kinti világban is állandóan lennék. Áldásos időszak, amelynek hatására lassú átalakulások indulnak el bennem s érzem, hogy letisztulnak és feljavulnak minőségnek az életemben.” Szabó Enikő, Sepsiszentgyörgy: „A táborban igazolást nyer, hogy jó úton haladsz. Hogy a bizalmas együttlét közösségében zarándokolsz önmagadhoz. Hogy mások által a saját lelked mélyére utazni: ünnep.”

A társulat augusztus 13. és 18. között, tizedik alkalommal szervezte meg a nemzetközi drámatáborát. A budapesti színházi és önismereti tábor impulzusként szolgált az erdélyi és magyarországi fiatalok számára, akik a színház, a játék ürügyén kerülhettek közelebb önmaguk jobb és teljesebb megismeréséhez. A tábor célja egy olyan helyzet megteremtése volt, amely a drámajáték és a színház eszközei által egy intenzív létezés, a kommunikáció valamint a közös gondolkodás és alkotás megtapasztalására sarkallja a résztvevőket. A színházi-, oktatási- és szociális projekteket létrehozó, független társulatként működő Osonó Színházműhely eddig 85 drámatábort szervezett úgy fiatalok, mint felnőttek számára. Az egy héten át zajló szakmai program keretén belül a résztvevőknek Mucha Oszkár, a társulat színésze színház-szakmai műhelyfoglalkozásokat tartott, míg a személyiségfejlesztő- önismereti és csapatépítő foglalkozásokat a társulat vezetője, Fazakas Misi rendező- drámatanár irányította. A résztvevők napi három műhelyfoglalkozás keretén belül ismerkedhettek önmagukkal és a színházzal. A foglalkozások mellett, délutánonként a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok. Mindezek mellett sok beszélgetésre került sor, így a csapat tagjai tudomást szerezhettek egymás gondolkodás módjáról és megoszthatták az életükben jelen lévő problémákat, megerősíthették egymást az útkeresésben, a kérdések megfogalmazásában és válaszok megtalálásában. A színházi gyakorlatokba való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés igazi közösséggé kovácsolta a csoportot. A tizedik Nemzetközi Drámatábor hangulatát az alábbi résztvevői visszajelzések tükrözik: Szabó Blanka: „Jó megtapasztalni ezt a tábort, mert az emberben pozitív irányba változnak a dolgok. Ezt szeretném a hétköznapi életben is, hogy pozitív dolgokat tapasztaljak az emberek, a környezetem felöl, hogy ne fekete- fehér, hanem színes legyen az életem. Erre volt jó impulzus ez a hat nap. Kellenek az ember életében ezek a pillanatok, amikor úgy érzi, hogy át kell értékelni sok mindent. Erre ez a tábor egy nagyon jó inspirációt adott.” Csortán Géza: „Nekem sokat segített ez a tábor abban, hogy tudatosítsam, hogy még mennyi mindenen kell dolgozzak magamban. A gyakorlatok során sok mindenre rájöttem rá, hogy mi van bennem lelkileg, amin dolgoznom vagy fejlesztenem kell és ez jó, mert tudatosítottam és innen kezdve rá tudok koncentrálni. Fantasztikus élményként fog megmaradni ez a tábor. És annak is örvendek, hogy sok szakmai tapasztalatom lett.” Vanopulosz Korin: „Eddig azt hittem, hogy van bennem egy csomó minden, ami úgy kell legyen, amin már nem lehet változtatni, de ahogy itt teltek a napok, egyre inkább átértékeltem dolgokat, elkezdtem gondolkodni magamon, a személyiségemen és ez adott egy reményt, hogy a legbelső gátlásaimat is át tudom törni, ha sokat dolgozok rajtuk. Itt a táborban megindult bennem valami ezen a téren, a figyelmem is fejlődött és észrevettem, hogy egyre jobban elkezdtem a jelenben élni. A tábor adott egy löketet és mindezt az életembe bele tudom szőni, tovább tudom vinni.” Kubinszki Eszter: „Amit itt kaptam, az kifejezhetetlen. Ez a tábor felébresztett. Nem csak abban segített, hogy a figyelmem jobb lett vagy a fantáziám fejlődött, hanem rájöttem arra, hogy szép az élet.” Panescu Délia: „Szerettem nagyon ezt a közösséget. Sok mindent kaptam a tábortól, amit tovább tudok vinni és egy jó löketet adott, hogy a későbbiekben boldogabb legyek. Ez a tábor egy bátorságpróba volt az önállósághoz vezető úton.” Káncz Luca: „Az első nap után éreztem, hogy ez a tábor nagyon jó lesz. Rengeteg pozitív energia volt itt és rájöttem, hogy ezeket én is meg tudom teremteni. És ha meg tudom teremteni, akkor át is tudom adni másoknak. Imádom ezt az érzést. Nagyon sok mindent tanultam.” Csizma Blanka: „Sokat tanultam magamról. Olyan dolgokat, amelyekre eddig nem figyeltem. És persze szakmailag is sokat tanultam. Azt szerettem, hogy mindvégig nagyon őszinték voltunk. Innen elmenve az lesz a feladatunk, hogy ezt a cudar világot megszépítsük és minél többet beletegyünk abból, amivel itt feltöltődtünk az elmúlt napokban.”