Az Osonó Színházműhely a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolával közösen hozta létre azt a színházi és önismereti tábort, amely negyedik állomása volt az egy éve tartó csoportvezetők és pedagógusok számára szervezett Színház és nevelés képzésnek. A Kovászna, Hargita és Kolozs megyékből érkezett 16 résztvevő augusztus 23. és 27. között vett részt a sepsikőröspataki Virágcsárda Panzióban megrendezett táborban. A Prezsmer Boglárka drámapedagógus valamint az Osonó két tagja - Fazakas Misi és Mucha Oszkár – által vezetett foglalkozások nagy hangsúly fektettek a csapatépítésre, az önismereti- és személyiségfejlesztő gyakorlatokra, drámajátékokra, beszédkészség-fejlesztő feladatokra és az alap-színházképzésre, azzal a céllal, hogy a résztvevők gyarapíthassák eszköztárukat, valamint a gyakorlatokat felhasználják a jövőbeli rendezői munkájukban, tanítási módszerükben, osztályfőnöki vagy csoportvezetői tevékenységükben. A színházi gyakorlatokba való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés újabb impulzusokat adott a résztvevők számára a szakmai tevékenységük átgondolására és hatékonyságára. A műhelyfoglalkozások mellett, az intenzív tábor minden reggel a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indult, este pedig a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok. Mindezek mellett beszélgetésekre is sor került, így a résztvevők egymástól értesülhettek a saját munkaterületükön felmerülő sajátos nehézségekről és problémákról, ugyanakkor az egyéni módszerek és felelősségek adta megoldási lehetőségekről is.  A képzésén túl, a tábor célja egy olyan helyzet megteremtése volt, amely által a pedagógusok feltöltődve kezdhetik el az új tanévet. Az augusztus 23- 27. között zajló drámatábor hangulatát az alábbi résztvevői visszajelzések tükrözik: Kerezsi Gyopár Iringó: „Ez a tábor az a közeg, ahol felvállalhattam félelmem, bizonytalanságom, mert senki nem élt vissza vele. Egy védett környezet, ahol kiderült, hogy ugyanazt a dolgot többféle módon lehet megélni, megtapasztalni és senki sem akarja a saját igazát a másikra erőltetni.” Farkas Kinga: „Hogy tanulunk színházat, nevelést vagy színházzal nevelést, és miért, mikor, kitől? Például akkor, amikor kiderül, hogy ha emberekkel, gyerekekkel foglalkozunk, akkor közösséget is építünk, az egyént is erősítjük, és ehhez eszközökre, módszerekre van szükségünk, már kipróbált, bevált utakra, amelyeket magunk képére formálhatunk. A kurzus végére a hogyan kérdésre is megvolt a válasz: játszva, átéléssel, közben megpróbálva ellesni három elkötelezett ember titkát, honnan a rengeteg energia, figyelem, lelki erő, ami átjön, és képes folyamatosan mozgásban tartani a csoportot. És ami lehetőséget ad az egy kalap alá kerülő embereknek, hogy tőlük és egymástól egyaránt tanuljanak.” Parajdi-Arros Margit: „Olyan utat jártam be, ami ennek a tábornak az eszköztárával finom oldásokra volt képes számomra. Sok új dolgot tanultam amit csoportfoglalkozásokra magammal vihetek. Itt könnyebben sikerült meglátnom, felfedeznem a másik emberben rejlő szépséget és az itt megtapasztaltak után úgy érzem könnyebben felfedezhettem mindezt a mindennapokban is, ami által megértőbbé válhatok embertársaimmal szemben.” Luka Katalin: ”Csodálatos volt ahogy a táborvezetők a színház eszközeivel, szakértelemmel, mély alázattal, odafigyeléssel, végtelen türelemmel és szeretettel kísértek, terelgettek fejlődésünk e szakaszában, ahol az elme és a szív páros táncot járt.” Szilágyi Elza: „A tábor olyan hely ahol lehet játszani, nevetni, növekedni és van idő valós találkozásokra. Itt úgy ölel körül a közösség hogy nincs szükség álcákra, megváltozik az idő és  a tér.” Gothárd Veronika: „A tábor egy izgalmas utazás a belső énünk felé, ahol felismertünk, tudatosítottunk, sírtunk, nevettünk, szerettünk és mertünk őszinték lenni önmagunkkal és egymással.” Varga Rozália: „Mindannyian úton vagyunk, tartunk valamerre ebben a földi létben. Én nagyon megajándékozottnak éreztem magam a táborban, amiért ezen az "úton" találkozhattam társakkal, akik olyannak láttak, amilyennek én elfelejtettem lenni... s az önkifejezésnek ebben a formájában önmagam lehettem. Köszönöm az emlékeztetőt, hogy érdemes vagyok a szeretetre!”

A sepsiszentgyörgyi Domokos Géza Egyesület Domokos Géza díjban részesítette a Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatagozatát, elismerve annak húszesztendős tevékenységét. Az évente kiosztott díjat 2020-ban érdemelte ki a tagozat, de a vírushelyzetre való tekintettel csak a napokban adta át az egyesület elnöke, Domokos Péter. Az ötödik alkalommal kiosztott éves elismeréssel az egyesület célja ráirányítani a közfigyelmet a díjazottak kiemelkedő tevékenységére. A Plugor Sándor Művészeti Líceum Drámatagozata 2000 szeptemberében kezdte el működését. Azóta a Fazakas Misi, az Osonó Színházműhely társulatvezető-rendezője által alapított és mai napig vezetett drámatagozat az ország egyik legfontosabb műhelyévé vált, amely összesen 17 díjat szerzett a minisztérium által szervezett csoportos és egyéni országos színészmesterség tantárgyversenyeken. Az idei év kiemelkedő volt a tagozat életében, hiszen a temesvári országos versenyen a csoportos első díj, a legjobb előadás díja mellett megszerezte az egyéni harmadik és két alakítási különdíjat is, illetve magyarországi filmszemlén szintén díjban részesült a tagozat Jól van, ami van kisfilmje. A tagozaton eddig 75 diák végzett, amelyből tizennyolcan maradtak színházközelben színészként, rendezőként, táncosként, dramaturgként vagy irodalmi titkárként, de a tagozat színes és sokoldalú képzését bizonyítja, hogy a valamikori drámások között megtalálható elismert filmes szakember, rádiós és tévés műsorvezető, könyvtáros, teológus, óvónő, tanítónő, gyógypedagógus, pszichológus, ügyvezető igazgató, néprajzkutató, szociológus és orvos is. A drámatagozatnak nem kizárólagos célja, hogy minden diák a későbbiekben valamilyen színházi szakmát válasszon, hanem fontos szempont az is, hogy önismeretre tegyenek szert a fiatalok, és a komplex képzéssel segítséget kapjanak személyiségük fejlődésére, kibontakozására, a világlátásuk tágulására, a saját útjuk megtalálására és annak a bátorságnak a megszerzésére, amellyel járni tudnak azon. A szaktantárgyakat a szakmájukban jártas és elismert szakemberek és pedagógusok tanítják, akik módszerükkel és tudásuk átadásával a világ kihívásaira próbálnak válaszolni. A Domokos Géza Egyesület vállalt célkitűzése a névadó szellemi hagyatékának, értékrendjének megismertetése, a művelődési sokszínűség ápolása, a nemzetiségek, nemzetek közötti párbeszéd támogatása. Az egyesület által alapított Domokos Géza díjat olyan szervezetek, intézmények, közösségek, programok kaphatják meg, amelyek tevékenysége igazodik a névadó szellemiségéhez, értékrendjéhez.

Az Osonó Színházműhely a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolával közösen július 24- 28. között, hetedik alkalommal szervezte meg az Interetnikai drámatábort, amelyben román és magyar fiatalok vettek részt Temesvárról, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Sepsikőröspatakról, Kovásznáról és Sepsiszentgyörgyről. A sepsikőröspataki Virágcsárda Panzióban megtartott tábor célja annak a lehetőségnek a megteremtése volt, amelyben a dráma- és csapatjátékok, személyiségfejlesztő és önismereti gyakorlatok segítségével, a két nemzet fiataljai közelebb kerülhettek egymáshoz, megismerhették egymást és felfedezhették a közös alkotás örömét. A színház, mint forma nagyszerű eszköznek bizonyult az előítéletek leküzdésére, az egymás elfogadására és a közös kapcsolódási pontok megtalálására. Az Osonó vezetője, Fazakas Misi rendező-drámatanár, és Fatma Mohamed, a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureșanu Színház színésze által vezetett foglalkozások nagy hangsúlyt fektettek a csapatépítésre, az önismereti- és személyiségfejlesztő gyakorlatokra, drámajátékokra, beszédkészség-fejlesztő feladatokra és az alap-színházképzésre. A színházi gyakorlatokba való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés igazi közösséggé kovácsolta a projektben résztvevő 16 fiatalt. A műhelyfoglalkozások mellett, az intenzív tábor minden reggel a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indult, este pedig a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok. Mindezek mellett sok beszélgetésre került sor, így a résztvevők tudomást szerezhettek egymás kultúrájáról, gondolkodásmódjáról és megoszthatták az életükben jelen lévő problémákat, amelyek nem a nemzetiségi hovatartozásból, hanem az életkori sajátosságokból, illetve az ország helyzete miatt kialakult, a felnövekvőben lévő generáció jövőképtelenségéből fakadnak. A július 24-28. között zajló tábor hangulatát az alábbi résztvevői visszajelzések tükrözik: Daniel Săvescu, Temesvár: „Ebben a táborban két számomra lényeges dolgot tanultam meg, amelyekkel rendelkeznem kell, ha színházzal akarok foglalni: a fegyelmet és az energiát. Megtanultam, hogy ahhoz, hogy jobb ember legyek, magamba kell néznem, és onnan kell elkezdenem a változást. Rendkívül jó élmény volt számomra ez a pár nap és ezek a csodálatos emberekkel, akikkel három nyelven is kommunikáltunk egyszerre azért, mert meg akartuk érteni egymást. Alig várom, hogy jövőre visszatérjek!" Pápai Anita Lilla, Kolozsvár: „Az interetnikai drámatáborok számomra olyan meghatározó élmények, amelyek nem csak megmozgatnak, de belsőleg is formálnak. A képzések meghatároznak, motiválnak és megtanítanak, hogy a holtpontokon túllendűlve, energiával dolgozzunk és éljünk.” Anda Popa, Sepsiszentgyörgy: „Számomra nagyon jó élmény volt az interetnikai drámatábor, mert bár nem egy nyelvet beszéltünk, mindig találtunk megoldást, mindig sikerült kommunikáljunk egymással. A tréningek által sikerült nagyon jól megismernem a többieket és önmagamat is!" Tánczos Dorka, Kolozsvár: „Úgy érzem, ez a tábor nem csak azoknak van, akik a Színház világában képzelik el magukat néhány év múlva. Olyan alapdolgokat tanultunk, amiket az oktatási rendszerünk szinte gyökerestül tépett ki belőlünk. Az, hogy milyen szinten lehetséges itt fejlődni, ha valaki nyitott rá, az elképesztő. Mindannyian nagyon nyitottak voltunk egymás felé. A táborban mindenki önmaga tudott lenni és úgy kovácsolódott össze a közösség, hogy egy rossz szó sem hangzott el a másikról.” Kalányos Szebasztián, Sepsiszentgyörgy: „Az elmúlt négy nap alatt jól éreztem magam. Egy kihívás volt számomra ez a tábor, ami nagyon sokat segített abban, hogy tudjam  leküzdeni  a félelmeimet.”

Június 27. és július 1. között Szombathelyen került sor arra a színházi és önismereti drámatáborra, amelyben 20 fiatal vett részt. A tábor célja egy olyan helyzet megteremtése volt, amely a drámajáték és a színház eszközei által egy intenzív létezés, a kommunikáció valamint a közös gondolkodás és alkotás megtapasztalására sarkallja a résztvevőket. A színházi-, oktatási- és szociális projekteket létrehozó, független társulatként működő Osonó Színházműhely eddig 92 drámatábort szervezett úgy fiatalok, mint felnőttek számára. Ez a tábor már a második, amit a szombathelyi Weöres Sándor Színházzal közösen szervez az Osonó és amely illeszkedik a két társulat közös, hosszútávú ifjúsági- és színháznevelési projektjébe. Az egy héten át zajló szakmai program keretén belül a résztvevőknek Mucha Oszkár, a társulat színésze színház-szakmai műhelyfoglalkozásokat tartott, míg a személyiségfejlesztő- önismereti és csapatépítő foglalkozásokat a társulat vezetője, Fazakas Misi rendező- drámatanár irányította. A résztvevők napi négy műhelyfoglalkozás keretén belül ismerkedhettek önmagukkal és a színházzal. Mindezek mellett sok beszélgetésre került sor, így a csapat tagjai tudomást szerezhettek egymás gondolkodásmódjáról és megoszthatták az életükben jelen lévő problémákat, megerősíthették egymást az útkeresésben, a kérdések megfogalmazásában és válaszok megtalálásában. A színházi gyakorlatokba való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés igazi közösséggé kovácsolta a csoportot. A drámatábor hangulatát az alábbi résztvevői visszajelzések tükrözik: Szabó Blanka: „Érzem, hogy a tábor a gondolkodásmódomat, a hozzáállásomat változtatja meg. Úgy gondolom, hogy nagyon hasznos önismeret szempontjából is és folyamatosan fedezem fel, hogy a magánéletben és a színházban mennyi a közös összefüggés.” Golub Emese: „Nekem olyan érzésem volt a tábor alatt mintha hazaérkeztem volna, mert az a sok kérdés, ami bennem magammal, a színházzal vagy akár a világgal kapcsolatban volt, az itt mind felszínre került és olyan jó volt ezeket átbeszélni olyan emberekkel, akiket ez szintén érdekel. Engem leginkább az ragadott meg, hogy a gyakorlatok által rájöttem, hogy az életemben nagyon sok mindent nem csinálok elég szenvedéllyel.” Bertalan Maja „Nagyon tetszett a tábor. A lehető legjobbkor jött az életembe. Rájöttem, hogy sokkal többet kell dolgozzak magamon, mint ahogy azt előzőleg gondoltam. Rájöttem, hogy mennyire fontos az önismeret. Az a felfedezés, hogy másképp is élhetnénk az életünket most nekem nagyon fontos volt.” Apró Janka: „Eljöttem ebbe a táborba és azt láttam, hogy itt mindenki annyira őszintén dolgozik saját magán, hogy ennél motiválóbb dolgot az eddigi 17 évem alatt nem tapasztaltam. Érzem, hogy sok mindenen változtatnom kell és ez a tábor erre helyzetet teremt és nagyon sokat segít.” Náricza Nina Alexandra: „Sok élménnyel gazdagodtam ebben a táborban. Olyan szintű önismeretet kaptam, hogy teljesen lesokkolt, hogy mindez én vagyok. Végre olyan közegbe kerültem, ahol önmagam lehettem. Az improvizációs jeleneteknél pedig azt éreztem meg, hogy lehet, hogy a színházhoz van tehetségem. Felfedeztem, hogy olyan mélyen meg tudok élni dolgokat, amire eddig még nem volt példa.” Széplaki Apor: „Nekem nem ez az első drámatáborom, de itt több tapasztalatot szereztem, mint három különböző nyáron három különböző másik drámatáborban. Nagyon tetszett, hogy itt a többi résztvevővel egymásra hangolódtunk. Felértékelődött bennem egy csomó minden: a szemkontaktus, az érzések, az önkontroll megtartása. Elkezdtem érezni magamon, hogy változok. Hálásabb lettem.”